Csontkovácsok

Létezésük több ezer évre nyúlik vissza, főleg közel- és távolkeleten. Európában a XVII. sz. végéig teljesen elfogadott módszernek számított, de egyre inkább elfelejtődött a tudomány "fejlődése" miatt. Napjainkban ismét reneszánszát éli főként Európában - Ázsiában töretlenül ismert és elfogadott - új tudományos megközelítésben.

Elnevezéseiben elég változatos:

(nem csak elnevezéseikben különbözőek, hanem filozófiájuk, hozzáállásuk ugyanahhoz a dologhoz is sokszor teljesen eltérő)

Tárgyköre:

Ázsiában:

A mozgásrendszer energetikai működésével belszervekhez kapcsolódó energiacsatornák működésével, diagnosztikájával, terápiájával, megelőző és rehabilitációs gyógytornával, törések és ficamok teljeskörű ellátásával foglalkozik.

Nyugati meghatározás:

A muszkuloszkeletális gyógyászat egyik szakága.

Alapelvei:

"Keresd meg, hozd helyre, és hagyd békén!"

A csigolyák három tengely menti mozgásai, mint alaptényezők

A csigolyák három tengely menti mozgásai, mint alaptényezők

Mivel a gyógyuláshoz vezető út a beteg szervezetében található, a kezelések célja, hogy megszüntesse azokat az akadályokat, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a gyógyulás úgymond spontán bekövetkezzen. A gyógyulás nem esik mindig egybe a kezeléssel: azt követően 3 - 5 nap is eltelhet, míg a tényleges változás bekövetkezik.

A gyógyulás meghatározása az, hogy az a személy, aki a lehetőségeihez képest a legjobban funkcionál, gyógyultnak mondható.

A túlkezelés (túl sok, - pl.15 alkalom - vagy túl sűrűn - naponta - végzett kezelések) hiba! Meg kell találni és megtartani a beteg saját ritmusát, a tempót, mellyel az illető "működik" ill. gyógyul. A gyógyító soha nem gondolhat betegére úgy, mint: "a fejfájós" vagy mint "a derékfájós". Az oszteopáthiában a beteg mindig egész személy.

Ahogy Hippokratész írta: "Fontosabb azt tudni, hogy miféle ember, aki beteg, mint azt, hogy miféle betegsége van."

"Nem viszünk be semmit és nem veszünk el semmit."

Az energia-anyag-mozgás kapcsolata az oszteopáthia alapja. A terápia hatására a test öngyógyító erői (az idegrendszer működése és az energia szabad áramlása) felszabadulnak, aktivizálódnak és a szervezet önmaga működését regenerálja.

A terápia diagnosztikai és kezelési eljárásainak bonyolultsága egyenes arányban van az ízületek felépítésének bonyolultságával.

Terápiás eljárások típusai:

A keresztcsont, a csípőlapát és az 5. csigolya mozgása járáskor

A keresztcsont, a csípőlapát és az 5. csigolya mozgása járáskor

Relaxáció

Célja az izomgörcs fellazítása, oldása, ehhez valamelyik masszázstechnikát alkalmazzák.

Mobilizáció

A passzív mozgatásokkal való mobilizáció lényege a leszűkült mozgás irányába ismétlődő mozgatás, melynek terjedelmét állandóan növeljük.

Manipuláció

Az ízületre gyakorolt egyszeri közvetlen behatás, melyet rövid, gyors lökés formájában végzünk.

Általában ízületi kattanáshang ("ropogás") kíséri.

Belszervi mobilizáció

Zsigerek feszültségeinek oldása, keringés javítása illetve normalizálása a belső szervek stimulálásával, helyzeteiknek korrekciójával.

Légzés technikák

A légzés következtében fellépő, az izmokra és ízületekre ható feszítő-lazító hatás kihasználása a kezelések során.

Pontnyomásos technikák

Meghatározott helyen egy pont gyenge vagy erős stimulálása reflexes hatás elérése érdekében.

A kezelések hatékonysága a kezelendő ízületi rész helyes beállításán, helyzetbe hozásán múlik, és nem a kifejtett erőhatástól!

A kezeléshez szükséges erőhatás, az adott csont töréséhez szükséges erő kb. 0,2%-a lehet.

Pontnyomásos technikák Pontnyomásos technikák Pontnyomásos technikák

Kinek használ?

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az ízületi blokk közvetlenül és reflexes úton is a tünetek igen széles skáláját vonultatja fel, nemcsak mozgásszervi zavarok esetén, hanem belgyógyászati vonatkozásban is.

Vagyis egy adott helyen kialakult ízületi blokk legtöbb esetben "néma", vagyis ott nem fáj, de a bőrbetegség tüneteitől kezdve a mozgásszervi zavarokon keresztül belszervi működési zavarokat is okozhat. Ez fordítva is igaz: valamely belső szerv működési zavara ízületi blokkot fog okozni valahol a gerincnél! Csak pontos, többirányú diagnosztikával lehet kiszűrni a valódi okot.

Ami a panaszok között leginkább szerepel:

- fejfájás - szédülés - nyaki fájdalmak - nyelési nehézség - egyensúlyzavarok - gerincfájdalmak - légzési panaszok - gerincferdülés (főleg fiatalkori) - derékfájdalmak - lumbágó - ishiász - végtagfájdalmak - végtagzsibbadások - ízületi fájdalmak - belszervi működési zavarok - porckorongsérv -

Kezeléseket 5-6 éves kortól lehetségesek, főleg a serdülőkori gerincferdülés megelőzése végett, illetve korrigálására.