Történelmi Áttekintés
Sollmann szerint bőséges történeti bizonyíték van arra, hogy már minden régi, fejlett kultúrában ismeretes volt az, hogy kéznyomással a fájdalmakat gyakran rövid időn belül meg lehet szüntetni. Minden korban voltak olyan gyógyító emberek, csoportok, akik ezt a tudást alkalmazták, és továbbadták. Egyiptomi, Távol-keleti szobrok bizonyítják, hogy a manuális terápia közel 5000 éve ismert. Több módszer, technika leírása is fennmaradt. Elmondhatjuk, hogy minden nép ismerte keleten, nyugaton, északon és délen is. A természeti népeknél leginkább a sámánok ismerhették a titkos fogásokat.
Egy jó csontkovácsnak kiemelt státusza volt. A kozákoknál pl., akár tábornoki rangot is kaphatott. Érdekes, hogy végignézve különböző népek történetein, szinte mindenhol a kovácsok ismerték és alkalmazták e gyógymódot. A kelták, germánok, skandinávok, ázsiaiak, de afrikaiak is a kovácsukhoz fordultak mozgási problémák esetén. Ahogy mindig is a borbély vágott eret, a magyaroknál is a kovács értett a foghúzáshoz és a csontrakáshoz, tehát ő volt a gyógykovács. E szavakból olvadt össze később a csontkovács szavunk.
Derék-hátfájás kezelése Szatmárban - Kattintson nagyobb képért
A csontkovácsolás Európában a XVIII. sz. végéig teljesen elfogadott módszernek számított. Kiemelkedő személyiségei közül is a legismertebbek:
Hyppokrates (I.e. 460-370) Katonaorvos, és vándorgyógyító, a tudományos orvoslás megteremtőjeként tisztelik. Kosz szigetén működő iskola tanítványaként végzett, mely iskola szerint – ellentétben a Knidoszival – nem kell a betegségeket kategorizálni (mai szóhasználattal tipizálás), hanem a szervezetben kialakult Többlet-Hiány állapotot kell normalizálni és egyensúlyba hozni. Ennek tünetei nagyon változatosak lehetnek. Kezeléseit személyreszabottan, számos gyógynövény felhasználásával végezte.
Galenos (130-200) a négy alapelemhez négy személyiségjegyet is társított. Tanításai évszázadokon át hatottak, és megteremtették az európai gyógynövénygyógyászat, valamint egy indiai orvosi irányzat, az Unani Tibb alapjait.
Abu Ali al-Husayn Ibn Sina al-Balkhi (Avicenna) (980-1037) Bukhara városában született. Filozófus, orvos, költő, tudós, enciklopédiaíró. Orvostudományi, geológiai, asztronómiai, kémiai munkáit nem vizsgálhatjuk filozófiai tanításaitól elszigetelten. Sokat vándorolt, kutatott, kísérletezett. Ellenszegült a Korán előírásainak, és elvetette annak dogmáit. A modern kémia megteremtője. A 10 kötetes Kánon–ja több mint ötszáz éven át (XII-XVII.sz. végéig), orvostudományi tankönyv volt. Ezen kívül Hyppokrates és Galenus tudásának megőrzésében, gazdagításában, ismereteik kijavításában van még nagy érdeme.
Gyógyászati vonatkozások a múltban és ma
A régmúlt időkben is több évet vett igénybe a csontkovácsok képzése. Meg kellett tanulniuk "látni" az ujjaikkal. Az ujjak érzékelésének finomítására cérnaszálat, és papírlapokat használtak. Az elején csak egy, majd mind több papírlapon keresztül kellett tudni kitapintani a cérnát. 30 lap után hajszálat tettek a papírok alá. Egy bizonyos lapmennyiség után ugyan képtelenség fizikálisan kitapintani a hajszálat, de ezzel a gyakorlattal elérték, hogy a tanuló ráérző képessége is kifejlődjön. Tehát a haladó tanonc akkor is meg tudta mutatni, hogy merre kanyarog a hajszál, ha fizikálisan nem is volt érezhető. (Az idők változtak, de a gyakorlat maradt. A mai modern iskolákban is alapgyakorlatként használják e módszert - keleten és nyugaton egyaránt. A tapintás-érzékelés kifejlesztése nélkül lehet valaki egyébként bármennyire is jó orvos, ebben a műfajban csak "fakezű".)
A vizsgafeladathoz egy kisebb zsákot, és egy agyagkorsót használtak. A zsákba rakott korsót, vagy edényt zsákostul a földhöz csapkodták, ami így összetört. A vizsgázóknak ezeket kellett kezükkel, "vakon" a zsákban összeilleszteni. Az idők folyamán a népi praktikákat behatóbban kezdték tanulmányozni, s ahogy gyarapodtak az ismeretek az anatómia terén, úgy finomodtak a technikák, pontosabbak lettek a diagnosztikai eljárások. Ez a tapasztalati ismeretanyag több, az akadémiai orvostudományon kívül álló gyógyító iskola körül kristályosodott ki.
KELETI MASSZÁZSTERÁPIÁK
Az egyik kínai legenda alapján a kezdet úgy szól, hogy Bian Chue (ie.500 körül) egy már korán elismert gyógyító, a Tui-Na módszerrel mentette meg egy haldokló Zhao állambeli herceg életét. Az, hogy visszahozott egy haldoklót az életbe, széleskörű elismerést váltott ki, és bekerült a "A Történész Feljegyzései"-be, a Tui-Na gyógymód első, írásban feljegyzett sikeres eseteként. Már a Sárga Császár" is behatóan és rendszerezetten foglalkozott e tudománnyal ie. 300-ban.
A primitív Tui-Na gyógymód különleges kezelés nélküli, nagyon egyszerű terápia volt, amely tapasztalati tudáson alapult. A módszert már alkalmazták i.e. XI.sz –ban, és a Tui-Na lényeges szerepet töltött be a gyógykezelésben.
Hua-Tuo (?-208) a szegmentációs pontok felfedezője, a Három Királyság idején (220- 280) híres orvos és tanítványai, kitűnőek voltak a masszázskezelésben is. Később 56 masszőr, és 15 tanuló volt a Birodalmi Egészségügyi Hivatalban. Ez jól mutatja a Tui-Na fontosságát, és hogy már létezett képzési program masszőrök számára a Tang-dinasztiában.
A híres gyógynövényszakértő orvos Sun Simiao (581- 682) által írt „Értékes Előírások” a masszázs 18 technikáját ábrázolja, amelyet Lao-Ce, ókori bölcselő fejlesztett ki. Ebben az időszakban kezdték alkalmazni a segédeszközöket is a terápiában, mely által csökkent a masszőrre háruló munka.
A Song-dinasztia uralkodói a konfuciánus etikai törvényeket inkább előtérbe helyezve, mint a tudást, eltüntették a masszázs-tagozatot a Hivatalból. A Tui-Na tehát nem lépett előre a Song-dinasztia idején, de a Yuan- dinasztiában (1271-1368) sem. Ugyanakkor a masszázs még mindig népszerű volt a nép között.
Ismét fejlődésnek indult viszont a Ming-dinasztiában (1368-1644), különösen a gyermekek számára. A Ching-dinasztia (1644-1911) már számos Tui-Náról szóló kiadvány szemtanúja volt. A Ming- és Chin korszak idején a Tui-Na egyike volt a Birodalmi Eü. Hivatal 13 orvosi ágazatának, de a Chin dinasztia későbbi szakaszában már hátrányos megkülönböztetést kapott az akupunktúrával együtt. Az uralkodók szerint ezek az orvosi rendszerben jelentéktelenek voltak, nem feleltek meg a kifinomult ízlésnek, valamint már nem illeszkedtek bele az uralkodó család kezelési módszerei közé.
A Kuomingtang uralom alatt (1927-1949) a Nyugati medicinát helyezték előtérbe erősen, tovább diszkriminálva az akupunktúrát és a Tui-Nát, melyek így a kihalás szélére kerültek.
A Kínai Népköztársaság 1949-ben történt megalakulása óta a hagyományos gyógymódokat ismét elfogadták, és mindegyikük nagyot fejlődött. Tui-Na terápiás kórházakat, az általános kórházakon belül pedig külön ilyen osztályokat állítottak fel 1956-tól, önkormányzati és autonóm régiók szintjén. Tui-Na tanfolyamokat szerveztek, majd ilyen iskolákban kezdték képezni a specialistákat. Számos specialista terjesztette el külföldön is széles körben klinikai tapasztalatait.
Thaiföldön a Vat-Po hasonlóan régi keleti masszázsterápia, ami arról a templomról kapta nevét, melyben valamikor kialakult, és a műfaj szentélye lett.
Japánban a Tui-Nára és helyi ismeretekre építve alakult ki a Shiatsu masszázs, melyet mára már szintén kombináltak a nyugati anatómia-élettani ismeretekkel.
Indiában a Marma gyógyászat tekint vissza évezredes múltra, mely napjainkban ugyanolyan elfogadott és keresett terápia, mint a régi korokban.
NYUGATI IRÁNYZATOK ÉS ISKOLÁK
- OSZTEOPÁTIA -
Az Osteopathia Amerikában lett kidolgozva, Dr. Andrew Taylor Still (1828-1927) háziorvos által, 1860-1874 között. (A szó görög eredetű. Az osteo - jelentése "csonthoz tartozó", a pathos "bántalmat" jelent) Az Osteopath szemléletmód szinte teljes egészében megegyezik a keleti orvoslás szemléletével. Still doktor sokat utazott lovas kocsin, és saját bevallása szerint már jobban ismerte lovának gerincét, mint a klienseiét. A polgárháborúban katonaorvosként vett részt, és tapasztalatai megingatták bizalmát a kor orvostudományában. Ráadásul három gyermeke és fiatal felesége is járványos agyhártyagyulladás áldozata lett. Így kezdett el foglalkozni az indiánok gyógykezeléseivel, frenológiával, magnetikus gyógyítással, s ehhez orvosi ismereteit is hozzáfűzte. Nem csak átvette a sámánok és csontkovácsok ősi művészetét, hanem megfelelő gyógyászati rendszerré is fejlesztette. Az úgynevezett hosszú, és rövid erőkaros technikákat kombinálta masszázs, és reflexponti nyomással kiegészítve. 1892-ben, Kirksville-ben (Missouri) alapította meg az első Osteopath iskolát (American School of Osteopathy).
John Martin Littlejohn, Still egyik skót tanítványa azt akarta, hogy az osteopáthok tanulják meg a modern gyógyászatot is. Ez Still elveivel ellenkező nézet volt, ezért Littlejohn visszatért Angliába, és megalapította a British School of Osteopathy -t 1917-ben.
Harrison H. Fryette nevéhez az un. „Fryette-szabályok” fűződnek, mely a kisizületek és porckorongok együttes térbeli mozgásait elemzik, és mutatják be a diagnosztika és terápia szemszögéből.
Jean - Pierre Barral francia Osteopath dolgozta át Still belszervi kezelésmódszereit, majd fejlesztette tovább. Hasonló kimagasló eredményei vannak a craniális hártyák liquorkeringésre gyakorolt hatásainak kezelésében is. A Barral Institute –ban 1985 óta tanítják módszereit.
- KIROPRAKTIKA -
A szintén amerikai Chiropractic iskolát Daniel David Palmer alapította 1895-ben. (a Chiro = görögül kéz, Praxis= módszer) Azt lehet mondani, ő egyesítette, majd dolgozta ki a klasszikus "csontkovács" technikákat. Palmer kereskedő volt, s egy napon süket szolgája leesett a lovas kocsiról. Szerencsés esés volt, nem törött semmije, de a hátára esett. Fájó háta ellenére meglepődve tapasztalta, hogy helyreállt a hallása, amit gyermekkorában vesztett el, szintén egy baleset következtében. Ezen felbuzdulva Palmer kutatásokba fogott, majd kialakította a saját rendszerét, mely a gerinc manipulációjára fektette a hangsúlyt. Nézete szerint minden betegség a csigolyák félficamából (szubluxáció) adódik. Ennek kapcsán a náthás panaszokat is gerincmanipulációval kezelte. Közvetlen a csigolyák harántnyúlványain dolgozott, vagyis kizárólag rövid erőkaros, "kemény technikákat" használt. Ez a mai napig megmaradt jellegzetességei között az iskolának, amit Davenportban (Iowa) hoztak létre "The Palmer Infirmary & Chiropractic Institute" néven.
A Palmer iskola egykori tanítványa, Clarence S. Gonstead építészmérnök volt, de fölöttébb érdekelte az emberi test felépítése. A legtökéletesebben rendszernek tartotta. Ezért kitanulta a chiropractikát, de az iskola rendszerébe belekombinálta mérnöki ismereteit. Így született meg a modern biomechanika, mely mára mindegyik manuális rendszerben alapvető tananyag lett. Gonstead is saját iskolát alapított "Gonstead Chiropractic Science & Art" néven, 1923-ban. (Nt Horeb, Wisconsin)
Derefield nevéhez fűződik a lábhosszkülönbségek rendszerének és okainak összefoglalása (Derefield Leg-Check Analysis), valamint a „Ligh-Touch Chiropractic” iskola megalapítása.
J. Clay Thompson 1949-ben, 37 éves korában végzett chiropraktorként a Palmer-egyetemen. Kicsi emberként (nem volt több mint 60 kg) tudta, hogy kell találnia egy módszert, amivel kisebb erővel is kezelni tud egy beállítást. Megismerkedett Derefield „Ligh-Touch” módszerével, aminek kapcsán kidolgozta saját elképzelését, és megalkotta a „Thompson-ágyat”. 1955-ben megadták Thompsonnak az eljárási szabadalmat, melynek lényege az, hogy a manipulációs erőt nem a terapeuta által kifejtett erőhatás adja, hanem az ágy szerkezetének visszaható erői. Így kialakult egy forradalmian új kezelési módszer, melyet viszont csak és kizárólag a Thompson-ágyon lehet alkalmazni.
Thompson folytatta Derefield lábhossz-analízis kutatásait, és így a módszer Derefield-Thompson Leg check Analysis System –ként vált napjainkban ismertté.
- MANUÁLIS MEDICINA -
Az 1920-as évek elején, német orvosok kezdték tanulmányozni a brit osteopathiát, és a népi csontkovács módszereket. Ennek eredményeként 1950-ben született meg Európában, a modern csontkovácsolás. Sok orvos tett hozzá a maga szakterületéről kapcsolódó anyagot, pl:
- Angliából: Mennel, Cyriax, Stoddard
- Németországból: Schmorl, Junghaus, Guttmann
- Franciaországból: Maigne
- Skandináviából: Brodin, Kaltenborg
- Karl Lewit (Csehszlovákia) nevéhez fűződnek az egységesített tematikájú képzések 1960-tól.
Így kialakult egy tudományosan jól megalapozott, pontos diagnosztikai, és terápiás műfogásokat tartalmazó gyógyászati eljárást. A módszer a mindenkori helyzetnek legmegfelelőbb kezelési technikát alkalmazza, beleértve a pillantás-, légzés-, mobilizációs- és manipulációs technikákat is. Főleg Európában terjedt el.
A manuális medicina nevet az orosz csontrakók is átvették, de arrafelé nagyon egybefonódtak a helyi, a kínai, és a nyugati technikák és nézetek. E miatt egy sajátos, leginkább manipulációra épülő stílus alakult ki. Itt is voltak kiemelkedő, legendás egyéniségek, mint pl. Kasszian, aki – állítólag – egyetlen nap ezer embert kezelt meg, de mégis a közös fejlesztés jellemzi az irányzat további sorsát.
- KRANIOPÁTIA -
A kutatások folyamán bebizonyosodott, hogy jóformán minden korban és minden világrészen művelték a koponya-csontkovácsolást is. Ezt például az Asklepionokban (Asklepios, a gyógyítás görög istene számára épített szentély) ahol a gyógyító alvás volt a terápia, már név nélkül, sikeresen alkalmazták. Ennek teljes ismerete lényegileg a csontkovács praktikák csúcsát jelenti. Nem csak fizikai betegségek, hanem mentális zavarok is kezelhetők vele, vagyis ennek ismerője egy másik személyen tudatmódosítást is képes volt végrehajtani. A keleti iskolák, az osteopathia, és a chiropractika módszerén belül is ismeretes a koponyacsontok kezelései, a Craniopathia.
1909-ben Willard Carver chiropractor volt az első, aki a nyugati orvoslás szemszögéből kezdte vizsgálni a „koponyacsontkovácsolást” Ő bizonyította először, hogy a koponyacsontok varratairól alkotott összecsontosodási elmélet téves.
1920-ban Nephi Cottam chiropractor Kanadában, William Garner Sutherland osteopath doktor pedig az Egyesült Államokban fejlesztette tovább Carver elméletét. Természetesen, mindegyikük a maga nézetei szerint:
- Cottam az idegi működésre, és a koponyavarratok formai változatait figyelembevéve dolgozta ki terápiás módszereit, ami így többféle kézpozíciót tartalmaz, valamint rövid (10-15 perces) a kezelési idő. Cottam módszere Sacro-Occipital Therapynéven vált ismertté, és beépült a chiropraxis rendszerébe.
Sutherland először is sajátos készüléket fejlesztett ki ahhoz, hogy saját koponyacsontjait mozgassa vele. Módszere az Elsődleges Légzési Mechanizmusra, valamint a craniális ritmusra épít. Nagyon lágy technikák jellemzik e terápiát, ezért egy-másfél óráig is eltarthat egy kezelés. Az USA-ban Cranio-Sacral Therapy néven, 1930 -tól saját egyeteme van. Mára önállósodott módszerként tartják nyilván.
A kidolgozott kranioterápiás technikák által sok, ismeretlen eredetűnek tartott betegség is kezelhetővé vált.
Ezek az iskolák mára szinte az egész világon elterjedtek, de földrészenként mégis eltérőek, mivel a helyi technikák, ismeretek beleszövődtek az alapismeretekbe, nézetekbe. Mégis, mikor a 19. században megjelentek nyugaton, az akadémiai orvoslás látóterében, "orvostudományon kívülinek" minősítve, gyanakvó elutasításban részesültek. A korai élharcosok spekulatív, és magába forduló, homályos elméletei is nagyban táplálták a módszereik tudományos voltával kapcsolatos kételyeket.
A csontrakás tudományának hatékonysága azonban empirikusan beigazolódott. Később, amennyire lehetett, megszabadították a spekulatív, babonás terhektől. Ezen túl az is bebizonyosodott, hogy a mozgásrendszerhez való kapcsolódása folytán messzemenően önálló sajátosságok, és törvényszerűségek jellemzik. A modern anatómiai, biomechanikai és idegkórtani szemlélet alapján közelítettek egymáshoz a különböző nézetek. Kétfajta elvárás alakult ki a módszerrel kapcsolatban:
Ázsiai téren:A csontkovács a mozgásrendszer és energetikájának működésével, diagnosztikájával, terápiájával, megelőző és rehabilitációs gyógytornával, törések és ficamok ellátásával foglalkozik.
Nyugati meghatározásban: A "csontkovácsolás" a muszkuloszkeletális (mozgásszervi) gyógyászat egyik szakága, mely a mozgatórendszer élettanával, a Funkcionális Ízületi Blokk (FIB) kórélettanával, diagnosztikájával, terápiájával, valamint megelőző és rehabilitációs lehetőségeivel foglalkozik.
A kettő csak elviekben hasonló. Mindkét szemléletre rányomja bélyegét az adott területen hivatalos medicina. Magyarán keleten egy komplex, önálló gyógyászati rendszer, míg nyugaton, mint kiegészítő lehetőség működik.
ÁLLATI CSONTKOVÁCSOK
Az emberi nyavalyákból adódóan más emberek az állatokkal kezdtek foglalkozni. A módszerek nem új keletűek, hiszen a régi korok emberei is ismerték az állatok - főleg lovak, szarvasmarhák, kecskék, juhok - manuális terápiáját.
1970-ben egy francia állatorvos, Dr. Dominique Gineaux adaptálta át a humán osteopath kezelési technikákat lovakra. Írt egy könyvet is erről, „Les Cheveaux m’ont dits” (Lovak mondták nekem) címmel. Ez a munkája erősen közreműködött a lovak, később más állatok kezelésében. Ennek következtében alapító tagnak lett nyilvánítva e műfajban. Ezt követően ez az osteopath irányzat hatalmasat fejlődött, ezzel újfajta látásmódot és új terápiát hozva létre az állatgyógyászatban.
Amerikában, 1986-ban Dr. Sharon Willoughby állatorvos és chiropractor dolgozta ki a műfaj gyakorlati filozófiáját, megfelelő kezelési műfogásait. 1988-ban egy konferencián tartott előadást tevékenységéről. Ennek sikerén felbuzdulva 150 órás kurzusokon kezdte el oktatni módszerét állatorvosoknak, és chiropractoroknak. 2000 Júniusában, az akkorra már népszerű Willoughby dr. vezette társaság, megalapította az amerikai állatorvos-chiropractorok egyesületét, az AVCA-t. (American Veterinary Chiropractic Association) Ezen belül jött létre a mára önállóan működő "Állatcsontkovács Iskola" (Animal Chiropractic School).