Izületek

Az izületek ízfelszínekből, (izületi fej, vápa), izületi tokból, a fej és a vápa közti izületi résből, és még a szükségleteknek megfelelő különleges berendezésekből (erősítő szalagok, porckorongok, gátlóberendezések, tömlők) tevődnek össze.

Egy izület legalább két csontdarabból áll. Az izületi felszíneket leggyakrabban hyalinporc (üvegporc), alatta rostosporc vagy kötőszövetbe ágyazott porclerakódások (elporcosodott kötőszövet) borítják. A porcogó szorosan összenőtt a csonttal, felszíne sima és fénylő. A porcréteg változó vastagságú, átlagosan 2-5 mm. Extrém vastagságú, mintegy 6 mm a patellán.

Két csontvégből felépülő izületben az elmozdulást végző darabot mozgótagnak, a relatíve nyugalomban lévőt nyugvótagnak nevezzük.

A csontoknak és az ízületeknk nincs önálló vérkeringésük, ellátásuk az izmokon keresztül történik. Nagyon sok izületi probléma visszavezethető az izmok rossz vérkeringéséből adódó sejtanyagcsere zavarra. Jelentősen befolyásolja még az izületek mûködését az emésztőrendszer, és a húgyhólyag állapota. (ez utóbbiból adódó izületi fájdalmak főleg azoknál a nőknél jelentkeznek, akik úgymond felfázásra hajlamosak.)

Izületi tok

Laza, vagy feszes lehet, és a porccal bevont ízfelszínek közelében, a csontvégeken rögzül. Két rétegből épül fel:

A belső részben erek, idegek, és rugalmas rostok találhatók. Az izület aktivitása összefügg az érsûrûséggel, így az intenzívebb munkát végző izületek lényegesen jobban, a kisebb munkát végzők szerényebben vannak ellátva.

A külső rész egyenlőtlen rétegszerkezete azt eredményezi, hogy vékonyabb helyeken a belső rész kitüremkedik. Ezt a kidudorodást a sebészek ganglionnak, a népnyelv pedig csontkinövésnek nevezi.

Az izületek ereket nem tartalmazó porcogója az életkorváltozás függvényében elveszíti rugalmasságát. A porcogóval bevont ízfelszinek idős korra károsodásokat és elfajulásokat szenvednek, melyek a porcszél felé burjánozhatnak. Ezek a burjánzások bevándorolt csontképző sejtekkel csonttá épülnek át, és gátolják az izület mozgékonyságát. Ilyen folyamat játszódik le többek között a gerinc izületeiben. Efféle izületi elfajulások fiatalkorban is felléphetnek, ha a szóban forgó izületek túlzott igénybevételnek vannak kitéve.

Az izületek osztályozása

Az izületek számos szempont szerint osztályozhatóak.

Izületek osztályozása

Az izületek egyik formája a feszes ízület. Rendkívül csekély mozgással rendelkezik, a szalagok és a tok feszesek, a felszínek gyakran egyenetlenek. Jó példa erre a keresztcsont és a csípőlapát közti (ilioszakrális) izület. Bár mind a mai napig azt tanítják, hogy benne semminemû mozgás nem jön létre, már az 1900- as évek elején bebizonyították, hogy -bár aktív mozgása valóban nem lehetséges- a csípőlapát hátsó gumóját (spina iliaka posterior superior) a keresztcsont 2. csigolyájához viszonyítva, mozgatás közben 3-6 cm (!) mozgási tartományt diagnosztizálhatunk, különböző tengelyek mentén.

Az ízületi tokon belüli mozgások (izületi játék)

Az ízületi mozgásokat leginkább a csontok viszonyított mozgásának irányaival határozzák meg. Vagyis közelítés, távolítás, rotáció, stb. Csakhogy az ízületi tokon belül ezek a mozgás meghatározások nem érvényesek.

Az elmozdulási lehetőségek:

  1. csúszás,
  2. gördülés,
  3. kettő kombinációja, a csúszva gördülés.
Két szilárd test egymással szembeni elmozdulásának lehetőségei

Két szilárd test egymással szembeni elmozdulásának lehetőségei

A biológiai mozgások szinte kivétel nélkül a csúszást és a gördülést kombinálják, vagyis csúszva gördülnek.

Két szilárd test közötti mozgásnak mindig előfeltétele valamennyi "játék", vagyis egy minimális mozgáslehetőség van azokba az irányokba is, amelyek nem a tulajdonképpeni funkciós irányoknak felelnek meg.

Izületi játék az ujj alapizületében

Izületi játék az ujj alapizületében

Az izületi mozgásterjedelem

Az izület mozgásterjedelmének megállapításához elengedhetetlen a kiindulási és végállapot közötti szögérték meghatározása. Normál esetben ez mindkét oldalra egyforma kiterjedésű.

  1. Középállásnak ("O" pont, neutrális helyzet) nevezzük az ízület kiindulása és végállása között azt a helyzetet, ahol az ízületi tok minden része egyformán feszes, avagy egyformán ellazult állapotban van.
  2. Aktív mozgástartománynak nevezzük azt az izületi mozgást, ami akaratlagos izommozgással elérhető. Ennek vége az élettani ütközőpont.
  3. Passzív mozgástartománynak nevezzük, amit már csak külső erővel történő ráhatással lehet elmozgatni.
  4. Az un. "Elasztikus zóna", a passzív mozgástartomány végén található, ami csak 1-2 mm. (Az ebbe való "bevitele" az izületnek a csontkovácsok manipulációs kezelésekor történik, amikor is az izületi folyadékban lévő gázbuborékok egyszerre pattannak el, s ugyanebben a pillanatban feszül meg az izületi tok is a járulékos részeivel. Ezek együttesen adják a jellegzetes "ropogó" hangot.)
  5. Az anatómiai határ az elasztikus zóna vége, mikor is már csontos akadálya van az izület továbbvitelének.
A Kimberly-modell alkalmazása, a csigolyák elfordulásának három tengelyében

A Kimberly-modell alkalmazása, a csigolyák elfordulásának három tengelyében

A Stoddard - skála

Az osteopath terápia ízületi kezeléseinek javallatait és ellenjavallatait az ízületi mozgathatóság fokának függvényében állapítjuk meg. Stoddard osztályozása szerint az ízületi mozgathatóságnak 5 fokozata állapítható meg:

0. teljes izületi merevség (ankylosis)

1. erősen beszûkült ízületi mozgás (hypomobilitás)

2. izületi blokk

3. normális ízületi mozgások (normomobilitás)

4. túlmozgásos ízület (hipermobilitás)

Az osztályozásból kitûnik, hogy a 0. fokozat az osteopath terápia abszolút ellenjavallatát képezi.

Az 1. fokozat esetén a betegség kifejlődésének megfelelő terápiát kell alkalmazni. Ha a beszûkült izületi mozgás az izmok beidegzéses reakcióinak következménye, akkor a masszázs és mobilizációs technikák alkalmazandók.

A 2. fokozat. Ez a módszer, erre lett kitalálva.

A 3. fokozatnál nincs tennivalónk, míg az ízület hipermobilitása esetén - 4. szint - csak a manipuláció ellenjavalt, viszont komplex kezelés szükséges.

Az izületi blokk

A csökkent mozgékonysággal járó funkciózavarokat -nemzetközi szóhasználattal- szegmentális és perifériális ízületi diszfunkciónak nevezik.

Magyarul: Funkcionális Izületi Blokk (FIB)

A blokkolás jelentheti:

A blokkolásnak számtalan elmélete és munkahipotézise volt, van és lesz. Leginkább a következők kerülnek szóba:

A blokkolás valószínûleg egy szabályozókörnek a zavara, aminek bármelyik alkotórésze lehet a blokkolás kiindulópontja. A mozgatórendszer egyetlen része sem betegedhet meg önmagában anélkül, hogy ez kihatással ne lenne a többi alkotórészre is.

A mozgásszegmentum mechanikai funkciója szoros, kölcsönös kapcsolatban áll az általános statikával. Így okozhatnak, pl. a gerincoszlop ízületeiben blokkolódást a lábak hosszbeli különbségei, medence asszimetriái, törzs, vagy végtagizomzat tónusváltozásai stb. Ez fordítva is igaz, tehát a mozgásszegmentumok mûködésének zavara befolyásolhatja az egész test statikáját.

Az un. kemény blokkolás keletkezhet:

A lágy blokkok az izmok erőegyensúlyának felborulásából adódnak. Ezekben az esetekben a feszesebb izomköteg elhúzza az izület felé eső részét. A tünetek hasonlóak, mint a kemény blokk esetében, de a terápiás megoldás teljesen más.

Az osteopath terápia sikere annak függvénye, hogy a blokkolás kiváltó okát meghatározzuk, valamint az egész szervezet betegségének összképében elhelyezzük, s nem csak a blokkot, hanem az összefüggéseit is megfelelő módszerrel kezeljük.