Az Osteoterápia

„Se túl erősen, se túl gyengén … akkor a kezemnek épp úgy sikerül, ahogy elgondoltam. Szavakkal ezt nem lehet elmondani, ennek külön fogásai vannak”

Csuang Ce

AZ OSTEOTERÁPIA MEGHATÁROZÁSA

A holisztikus szemléletű gyógyászat logikája szintetizáló jellegű, megkísérli a tüneteket, jeleket, egy jól értelmezhető együttesbe szervezni. A terápia aztán megpróbálja visszaadni az egység egyensúlyát, visszaállítani az egyén harmóniáját.
Egy gyógyító eszköztárának alapját a masszázsterápia, a gyógynövények tudománya, a táplálkozás, légzés és mozgásgyakorlatok együttesen alkotják, amelyeket a szervezet egyensúlyának helyreállítása érdekében vehet igénybe. Az Osteoterápia tehát nem egyetlen rendszer tananyagát követi, hanem többféle ismeretek rugalmas kombinációja!
Az Osteoterápiában lényeges dolog a látásmód ismerete: ha egy betegséget a szervezetünkben élősködő növénynek képzeljük, akkor ez kb. így fest:

A legtöbb betegségnek azonos gyökere van! A gyógyító dolga az, hogy a felszíni levelek mögött észrevegye a szárak kuszaságában megbúvó gyökeret. A feladat hasonló, mint mikor egy „varázsképben” kell meglátnunk a tényleges ábrát.



Az Osteoterápia tehát egyidejűleg:

„mikor eljön a tavasz, a fű önmagától kizöldül” Mivel a gyógyuláshoz vezető út a beteg szervezetében található, a kezelés célja, hogy megszüntesse azokat az akadályokat, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a gyógyulás spontán bekövetkezzen. Cél az, hogy a lehető legkisebb beavatkozással, a lehető legjobb eredményt érjük el.
Az OT és az akadémikus orvoslás sok mindenben közös: mindkettő az anatómia és fiziológia tudományos ismeretére épül, a kivizsgálás klinikai módszereit alkalmazza. Ebből a szempontból egy nyelvet beszélnek. A legnagyobb különbség, a beteghez és a kezeléshez való hozzáállásban van. Az eljárások mélyén húzódó gondolkodási folyamat, amely az orvost a megfigyeléseiben és ítéletei meghozatalában vezérli, ténylegesen és radikálisan különbözik a két hagyományban.
Az akadémikus orvoslás a probléma végére, vagyis a betegségre, az un. krízishelyzetekre koncentrál, s a kezelés célja, hogy gyógyszerekkel vagy műtéti úton megszüntesse a betegséget.
Az OT a működésben hosszabb idő alatt bekövetkezett változásokra összpontosít, hogy megpróbálja megérteni az események láncolatát, melynek hatására kialakult a jelen panasz. Szempontjait tekintve azonos nézeteket vall a keleti orvoslással. Ez a munka tökéletesen megfelel annak az elvnek, mi szerint a gyógyító a test belső öngyógyító erejének pusztán segítője. A kezelés során a problémát minden szinten visszahozzuk a test figyelmébe, hogy teljesen meggyógyíthassa. A gyógyulás nem esik mindig egybe a kezeléssel. Lehet, hogy csak napokkal, hetekkel később következik be.

Az a személy, aki a lehetőségeihez képest a legjobban funkcionál, gyógyultnak mondható!

A GYÓGYKEZELÉS ALAPVETŐ ELMÉLETE

A terápia a test izületeinek és izmainak, szervi működészavarainak, valamint az energia és a vérkeringés állapotának korrigálásával foglalkozik. A test külső – belső működési folyamatainak normalizálása, valamint a fájdalmak megszüntetése a cél. A módszer a test és a végtagok kezelésével és mozgatásával okozott ingerkeltés útján, változásokat idéz elő a szervezetben. Egy kezelés során a következő rendszereket vesszük figyelembe:

Ennek következtében négyféle összefüggésben kereshetjük a zavarokat:
  1. szomato-szomatikus (mozgásszervi zavarból adódó testi fájdalom, zsibbadás, stb.)
  2. szomato-viscerális (mozgásszervi zavarból adódó, belszervi fájdalom)
  3. viscero-szomatikus (belszervi zavarból adódó, mozgásszervi probléma)
  4. vicero-viscerális (valamely belszervi zavarból adódóan, egy másik szervi probléma)
A véletlenül vagy találomra alkalmazott kezelés hatástalan, és káros is lehet.

Az Osteoterápia határai a test önszabályozásának határain belül vannak!
Ez mind a testre, mind a szellemre, mind a lélekre egyaránt vonatkozik.

GONDOLATI MODELL

A csigolyaizület – mint minden más izület – izületi tokjában és a hozzá kapcsolódó szalagokban és izmokban számos idegvégződéssel rendelkezik. Reflexes, idegi kapcsolatokkal rendelkezik a bőrszelvénnyel, izomszelvénnyel, központi idegrendszerrel, vérkeringési rendszerrel, a belső szervekkel és az energetikai rendszerrel is.
Mozgásszervrendszer: A csigolyaközti izület funkciós zavarai az egész mozgatórendszer mozgásképességét csökkentik. A mozgatószegmentum egyetlen alkotórésze sem sérülhet meg önmagában, tehát anélkül, hogy ez kihatással ne lenne más részekre is. Így a blokkolások, degeneratív elváltozások, szalagelégtelenségek, izomzat zavarai egymásnak okai és következményei is lehetnek.

Reflexes szabályozókör: A helyzetérző, és a fájdalomérző idegek (receptorok) a gerincvelői szürkeállománnyal vannak kapcsolatban. Ez az izületi tok minden feszülésváltozását, károsodását jegyzi, értékeli és modulálja gátlás, vagy erősítés formájában. Egy bizonyos ingerküszöb meghaladása esetében pedig visszahat a perifériára. Így minden csigolya közti izület blokkolása egyértelmű hatást gyakorol a saját csigolyaizomzatra, felületes törzsizomzatra, végtagi izomzatra, a megfelelő bőrszelvényre, az érrendszerre, és a belső szervre. (pl.: légzési reflexek aktiválására, a szívre, gyomor és bélrendszerre). Egy további ingerküszöb meghaladása esetén a szegmentális funkciózavar fájdalomként vagy pszichikai irritáció formájában jelenik meg. A különböző forrásokból származó ingerek össze is adódhatnak, és így a különben ingerküszöb alatti zavar tudatossá válhat. Egy un. néma blokkolás csak akkor jelenik meg, ha hozzáadódik a szegmentum idegi, reflexes szabályozóköréből származó inger.


Energetikai rendszer: A szövetekben futó energiapályákra közvetett módon hat az izület működése. Egy izületi blokk szövetmegvastagodást, vagy más feszültséget okoz, így eltorlaszolja az energia szabad áramlásának útját. A véráramhoz hasonlóan többlet, vagy hiány állapot léphet fel, a problémás helyen áthaladó csatornában. Az energiaáramlás zavara viszont érzések által a szerveken, vagy idegpályákon keresztül hat az izületekre.

A megfelelő kezelés tehát nem csak egy izület mechanikai funkcióját állítja helyre, hanem a helyzet és fájdalomérző idegvégződések irritációjának okát és ezek reflexes hatásait, valamint az energetikai zavarokat is megszünteti.

"Keresd meg, hozd helyre, hagyd békén - ám segíts, ha szükséges!"

A mottóban a teljes gyógykezelési folyamat benne van:
Keresd meg... alkalmazzuk az összefüggések ismereteit, diagnosztikai eljárásokat (kikérdezés, megtekintés, meghallgatás, tapintás, reflexvizsgálatok, röntgen stb.)
Hozd helyre... terápiás megoldások, melyek a kialakult akadályokat szüntetik meg!
Hagyd békén... "az orvos kezel, a természet gyógyít". Mindenki saját ritmusa szerint gyógyul. A szervezetet önmaga gyógyításában senki nem tudja siettetni, de nem is szabad.
Ám segíts... a terápia elgondolása megengedi az olyan módszerekkel való kombinálást, melyek a szabályozó mechanizmusokat indítják be, és az öngyógyító erőket aktiválják. (akupunktúra, köpölyözés, kineziológia, stb.)

A KÉZ SZEREPE

A Terápia alkalmazásánál a tapintás a legfontosabb tényező. Fontosabb, mint a látás vagy hallás, vagy szaglás. A kéz „lát” akkor is, ha szemünk nem látja a tényleges helyzetet.
A száj, és a láb mellet, a kéz érzőidegei foglalják el az agy legnagyobb területét. Az egy cm2-re eső érzőideg-ellátottság a kézben a legsűrűbb: 1 cm2-re kb. 50 idegvégződés esik. Nem csoda tehát, hogy megfelelő gyakorlással olyan dolgokat is ki tudunk tapintani, amit egyébként csak röntgennel láthatnánk. A „gondolkodó ujjak” képességét nevezik népiesen „bőrlátásnak”.