Pszichés problémák

A gerinc feladata a test tartása, ezen belül azonban nem csak fizikai értelemben a csontok, inak, izomrendszer stabilitásának biztosítása, hanem az ember belső feszültségi állapotára, öntudatára való hatás is. A mindennapi gondok mellett nem könnyű feladat a nyílt, optimális tartás, vagy a sorscsapások utáni felemelkedés.
A mai körülmények között a gerinctáji fájdalmak okait vizsgálva az öröklött, szervi, fizikai elváltozások mellett mindenekelőtt a megváltozott mozgás és terhelési tényezőket kell megnevezni, amelyek a civilizációs környezetből fejlődtek ki: tartós ülés vagy állás, munkahelyi kényszertesthelyzetek, stb. Mindezek mellett pszichológiai, pszichoszomatikus hatások is szerepet játszanak.

Peseschkian és Eichler professzorok 1984-85-ben egy ortopédiai klinikán 100 gerincpanaszos beteget vizsgáltak meg, melynek során a következők derültek ki:

Megállapítható, hogy feltűnően kevesen hivatkoztak testi megterhelésre, ugyanakkor igen nagy volt az aránya azoknak, akik ülő munkát, vagy kedvezőtlen testtartással járó tevékenységet folytattak. Ezek az összefüggések jól ábrázolják a modern dolgozó embert, akire jellemző a nyugtalanság, az állandó aktív készenlét, kikapcsolódás lehetőségének hiánya, a bizonytalanság az elismerésre való vágyakozás.

A gyakran csak stresszként emlegetett pszichés terhelés és a gerincfájdalom között közvetlen összefüggés van. Pszichés szempontból terhelést jelenthet a siker, teljesítmény utáni hajsza, hibáktól és kudarcoktól való félelem, egzisztenciális fenyegetettség, de ide sorolhatók a szociális feszültség, a munkahelyi versengések, és konfliktus helyzetek is. A tartósan negatív stressz gyakran vezet a személyiség megváltozásához, amelyre a gyakori félelemérzés és a depressziós állapot a jellemző.
A depresszióra való hajlam különösen sok olyan panaszt okoz, melyet a beteg a gerinc felső szakaszára lokalizál. Az érintett izmok közül a trapézizom és a lapockaemelő reagál legérzékenyebben a pszichés állapot változására. Pszichés igénybevétel már gyermekkorban okozhat panaszokat, melyek legtöbbször fejfájás formájában jelentkeznek. Ebben sokszor az iskolai elvárások, és a szülők túlzott becsvágya is szerepet játszik.

Túlterhelés

„Az állandó belső feszültség és görcsös állapot az izomzatban a nyugalmi tónus megváltozását okozza, ami növeli a porckorongokra ható nyomást, és ezáltal porckorongbántalmakra hajlamosító tényezőnek tekinthető.” (Eichler)
Közelebbről szemlélve a tartós nyomásnak különböző hatásai lehetnek, melyek összességükben a kisebb fájdalomérzetekért, és a komolyabb megbetegedésekért is felelősek lehetnek.

Az isiász jellegű panaszoknál is megfigyelhető kísérőjelenségek (rendellenes fáradékonyság, levertség, stb.) Egyebek mellett a gerincvelő szimpatikus határkötegének és a hátsó gerincvelői ideg szoros kapcsolatára vezethető vissza.

Alulterhelés

Nem csak a feszültség és a nyomás túlzott mértéke, vezet a gerinc degeneratív elváltozásaihoz, hanem az említett jelenségek elégtelensége is. Az okokat is ugyanazokban a társadalmi és magánéleti körülményekben kell keresnünk, ahol a félelem és a szorongás nem ellenszegülést és agressziót vált ki, hanem gátlást, lemondást, visszahúzódást. Érzelmi és vegetatív szempontból minden embertípust regresszív alapállás, és ebből adódó passzivitás és feszültségmentesség jellemez, bár ezt a viselkedési mintát a modern környezet egyre jobban háttérbe szorítja. A mozgás területén ez már majdnem tökéletesen bekövetkezett: Szinte minden fizikai munkát gépek vesznek át, gyaloglás helyett autóba ülünk, stb. Gerinc esetében ez abban nyilvánul meg, hogy a túlságosan alacsony feszültség és gyenge nyomás

A legrosszabb esetben a túlterhelés és az alulterhelés összekapcsolódik:
Egyik oldalon a pszichés túlterheltség, a másik oldalon a teljes mozgáshiány, és ez a két hatás váltakozva gerjeszti egymást. A beteg részéről önámító harc kezdődik, ami általában mértéktelen evésben, ivásban, dohányzásban, és/vagy alkoholfogyasztásban nyilvánul meg. Az így kialakuló állapot növeli a gerinc terhelését, ami további romlást eredményez.

A gerinc a testtartás által jelzi, hogy kész-e a parancsnak engedelmeskedni, vagy megtagadja azt, félelmet, ellenállást vagy készséget mutat a feladat teljesítésére. A kezelés eredménye leginkább a porckorong állapotán mérhető le. Ha a porckorongot túlságosan erős, vagy hosszantartó terhelés éri, elkophat, vagy szakadás keletkezhet rajta. Azonban ha a nyomás és tehermentesítés kiegyenlített mértékben váltakozik, akkor képes az egész embernek hosszútávon mind szilárdságot, és stabilitást, mind mozgékonyságot biztosítani.

A gerincpanaszoknak tehát viszonylag gyakori oka pszichikai zavar, főleg a váll, a nyak, és az ágyék területén. Mindenfajta külső, vagy belső megterhelés kivetülhet a gerincre, és ott feszülés, vagy blokkolás formájában testi panasz képét öltheti.
Más szempontból a hosszasan fennálló csigolyaizületi blokkolások a pszichés közérzetet befolyásolhatják, és okot adhatnak a kezelésre.
Ezen kívül mindig fennáll annak a veszélye is, hogy az esetleg még fokozódó panaszokért a gyógyítót teszik felelőssé. Ezért igen egyénien kell eljárnunk, és esetről esetre kell döntenünk arról, hogy kezeljük-e manuálisan a kísérő blokkolásokat, vagy ne. A siker általában csekély, mert az alapvető okot nem szüntettük meg.

Pszichés problémák csigolyánkénti felosztása
(kínai medicina alapján)

C1 – Félelem, zűrzavar. Véget nem érő belső vívódás.
C2 – Nem akar tudni. Kiegyensúlyozatlan.
C3 – Bűntudat, mártírság.
C4 – Elfojtott harag, megkeseredettség.
C5 – Elutasítja a magában rejlő jót.
C6 – Túlterhelt. Hiányzik belőle a rugalmasság.
C7 – Nem tudja kifejezni önmagát.

Th1 – Bezárkózik az élet elől.
Th2 – Érzéketlenség, „bezárt szív”.
Th3 – Mély, régi „sebek” miatti kifejezési képtelenség.
Th4 – Kutakodás mások hibái után.
Th5 – Düh roham.
Th6 – Félelem a jövőtől.
Th7 – Megtagadja magától az élvezetet.
Th8 – Csőd rögeszméje, ellenáll a megoldásnak is.
Th9 – Gáncsoskodás másokkal.
Th10- Vonakodás a felelősségvállalástól.
Th11- Félelem a kapcsolatoktól.
Th12- Szeretettől fél, és bizonytalan vele szemben.

L1 – Bizonytalanság.
L2 – Nem lát kiutat, tehetetlenség érzése.
L3 – Szexualitás tagadása.
L4 – Elégedetlen önmagával.
L5 – Elégedetlenség, aggódás a karrier miatt.

KERESZTCSONT
Szellemi „öregség”, csökönyös harag.