Radiológia

A normális csont röntgenképe

A röntgen értékét nem lehet tárgyiasítani, sajnos nincs ott feketén-fehéren a válasz kétségeinkre. A röntgenkép egy állókép, mely a klinikum ismeretétől válik dinamikussá. Sokszor nem magyarázza a panaszok forrását, nem ritka a heves klinikai tünetekkel járó negatív vizsgálat, ugyanakkor a kifejezett radiológiai eltérések panaszmentességgel járnak, állapotnak tekinthetők (pl.: meszesedések, csőrképződések, és egyéb degeneratív folyamatok).

Normál állapotú nyaki gerinc röntgenfelvétele

Normál állapotú nyaki gerinc röntgenfelvétele

Ha valamilyen csont vagy ízület kóros elváltozásait fel akarjuk ismerni, ismernünk kell a normális csontok és ízületek szabályszerűen készült röntgenképét. A központosított vetítés (centrális projectio) szabályaiból tudjuk, hogy a csontok és az ízületek a röntgenképen megnagyítva, bizonyos fokig torzítva jelennek meg. Minden beállítás, más vetületű röntgenképet eredményez. A felvételen tehát egy síkban látjuk a háromdimenziós képleteket, és láthatóvá válnak azok a struktúrák is, amelyek a csont belsejében vannak. Ezért minden csontról és minden ízületről meghatározott optimális, ún. típusos felvételt szoktunk készíteni. A típusos felvételen mutatkozó nagyítást és torzítást ismerjük, megszokjuk, és a lelet értelmezésekor figyelembe vesszük.

Pl.: az ép csonthártya nem ad röntgenképet, mert a lágyrészekhez hasonlóan úgyszólván egészében átengedi a sugarakat.

A szivacsos állomány képe határozott felépítésű szerkezetet mutat. Ez egyes csontokra jellegzetes.

A porcok - átbocsátván a sugarakat -, nem rajzolódnak ki. A porcoknak megfelelő helyen találjuk a röntgenképek "ízületi réseit". Ezek nem azonosak a valódi ízületi réssel, mert ahhoz még hozzá adódik a porcok vastagsága is. Típusos felvételeken az egyes ízületekre jellemzően állandó ízületi rés szélessége 2-3 mm.

Variációs elváltozások

A variáció a természet játéka, s számtalan alakban jelentkezhet. Ritka esetben klinikai jelentőségű, hiszen az, akinek hat ujja van, vagy a bordája elől villa alakban végződik stb. nem tekinthető betegnek. A variációk felismerése mégis fontos, mert például a lábtő járulékos kis csontjai nagyon hasonlítanak a letört, leszakadt csontrészecskékhez, vagy a térdkalács kettéosztottsága (patella bipartita) alig megkülönböztethető a repedéstől. A variációk többnyire kétoldaliak. Nagyon gyakran ugyanazon egyénnél több helyen is találunk elváltozásokat. Egyes variációk akkor nyerhetnek klinikai jelentőséget, ha jelenlétük panaszokat okoz, vagy más kóros tünetekkel ját együtt, pl.:

Nyaki borda nyomhatja a véredényeket, a plexus brachialist és karba kisugárzó fájdalmakat okozhat olyannyira, hogy számításba jöhet a sebészi eltávolítása is. Sajátságos, hogy a hosszú nyaki bordák ritkábban okoznak panaszokat, mint a rövidek.

Bal láb 4. lábujj középcsontjának fejlődési osztottsága

Bal láb 4. lábujj középcsontjának fejlődési osztottsága

Az V. lumbalis - ágyéki - csigolya lapátszerű nagy harántnyúlványa a csípőtányér karéjához dörzsölődve álízületet is képezhet ott, amelynek gyulladása erős deréktáji fájdalmakkal jár. Teljesen a keresztcsonthoz kapcsolódott (szakralizált) V. lumbalis csigolya nem okoz panaszokat.

A spina bifida (Csigolyaívek összeforradásának hiánya) számos idegrendszeri tünettel járhat együtt, de a keresztcsontnál lévő forradási hiány panaszmentes.

A variációk és torz képződések között alig vonható éles határ.

Kóros alapelváltozások a csontokban

A súlyos daganatos áttételek negatív röntgenleletet adhatnak a csontvelő állományában. A röntgenkép csak akkor mutat változást, ha a folyamat következtében megváltozik a csont alakja, vagy a csontgerendák állományában változás történik.

Alakváltozások

Statikai zavarból adódó csőrképződés a C6/7 csigolyánál

Statikai zavarból adódó csőrképződés a C6/7 csigolyánál

A csontlágyulásos megbetegedéseknél a csont elgörbül, deformálódik. Felfúvódik a csont, ha a belsejében növekvő daganat szétnyomja a corticalisokat. Összenyomódik csontlágyulásnál. Összeroppan, súlyos trauma következtében. Esetlenül megvastagszik, ha a csontképződés kórosan fokozódik. Csontkampók, csontnövedékek torzítják a csontalakot. A csont alakja természetesen megváltozik a töréseknél, és akkor is, ha rossz helyzetben forr össze. Jellegzetes alakváltozás, pl.: halcsigolya, amely a csigolyatest daganatos vagy porotikus összeroppanásának, vagy lágyulásos összenyomódásának következménye.

Csontritkulás

Az oszteoporózis alkalmával a felszaporodott osteoclastok a csontgerendázatra rakódnak és kis gödörszerű mélyedéseket okoznak. A csontléceket vékonyítják és részben el is pusztítják. A röntgenkép jellegzetességét a mészhiány adja. A mészállomány fogyatkozása a röntgenképen akkor észlelhető, ha az legalább 30%-os.

Fogak és állcsontok

A fogak röntgenvizsgálata kizárólag a felvételekre támaszkodik. A fogfelvétel akkor jó, ha a felvételen a foggyökér valódi nagyságában és mellette az állkapocs szerkezetes rajzolata élesen látható. A röntgenvizsgálat betekintést nyújt a fogfejlődés menetébe, megmutatja a fogak sérüléseit, és jellegzetes elváltozásokat mutathat ki a fogak egyes megbetegedéseinél. A röntgenfelvételen jól látható a gyökér esetleges elgörbülése, és ennek felismerése megkönnyíti ill., irányíthatja a foghúzás technikáját.

A fogszú a legtöbb esetben már egyszerű ránézéssel is megtalálható, de a korona alatt vagy a szorosan egymás mellett levő fogak között a fognyakon ülő caries, a leggondosabb vizsgálat mellett is rejtve maradhat. Csak a röntgenfelvétel mutatja meg, éles vagy elmosódott szélű kicsiny kimaródás alakjában.

Radiometria

Azok a leírt leletek, amelyeket a radiológusok adnak ki a röntgenfelvételekről, az osteopathia szemszögéből gyakorlatilag használhatatlanok. Vannak olyan speciális röntgenjelek is, melyeket az általános radiológiával foglalkozó orvos nem jelez - hiszen más a szemléletmódja. (A radiológussal a konzultációk ettől függetlenül elkerülhetetlenek, hiszen ő jobban ismeri a felvételi körülményeket, biztosan eligazodik az egymásra vetülések buktatói között.)

Többletinformációhoz vagy úgy jutunk, hogy a hagyományostól eltérő (funkcionális, dinamikus, célzott, stb.) felvételeket készíttetünk, vagy úgy, hogy meglévő, de jelentőség nélkülinek tartott jeleket keresünk, méréseket végzünk, amelyek az osteopath kezelések mikéntjét befolyásolják. Nem is beszélve a kontraindikációk eseteiről, amelyekben bízvást támaszkodhatunk a radiológiai vizsgálatra.

A nyaki gerinc röntgenvizsgálatakor

A nyaki gerinc röntgenvizsgálatakor
használatos szögek és mérési vonalak vázlata

Kattintson a képre a nagyobb méretért!

A nyaki gerinc röntgenvizsgálatakor

Kattintson a képre a nagyobb méretért!

Röntgen, ami nem röntgen


Compact 7700

Az amerikaiak legújabb találmánya, a Dinamic Motion X-ray, (Fluoroscopy) ami mozgó röntgenképet ad ki a monitorra, el is menti, plusz 6 állófelvételt tárol. A műszerrel nem csak a csontok mozgásait ellenőrizhetjük, hanem a lágyrészek – szövetek mozgásait is.
A gép és rendszere nem egyezik meg az általunk ismert átvilágító képernyővel, mert nem röntgensugárral dolgozik, védőberendezés nélkül alkalmazható, akár közvetlen műtét közben is.
Több méretben is gyártják, a Mini 6600 – tól a 7700-as Compacton keresztül a 9900-as Robosztusig.